2010. szeptember 17., péntek

Böli man













Mármint bölcsis lesz az én nagy fiam.:)
Mostanában nem nagyon volt időm scrapbookozni,először az ARC pofon után,aztán pedig hirtelen kiderült,hogy most van lehetőségem visszamenni dolgozni,és mivel Nimi már 2és fél éves,a pénz meg nagyon jól jönne,így hát én is dolgozó nő leszek újra.A minap olvastam Szotyi bejegyzését és jajaj....végülis tudom mi fog rám várni,de talán még igazából nem fogtam fel.Ekkor gondolkoztam el arról,hogy vajon mit is csináltam még akkor amikor nem létezett az én drága Nimródom,mi volt létezésem értelme,csak csináltam az unalmas dolgaimat,léteztem,de semmi más.Annyira hihetetlen dolog anyának lenni,de annyira.
Szóval nemsokára beszoktatás,meló,anyának körömrágás,hogy vaj' mit csinálhat az ő drágája...egész nap,sír vagy nem?,eszik vagy nem?,jól alszik?,lesz barátja?
Hát erről az elválásról megfogalmazódott bennem egy oldal,amit remélem hamarosan el is készítek,addig is fotókon Nimi ezer arca...

4 megjegyzés:

  1. Fantasztikusak a fotók. És ne félj. Nagy a szám.... Őszintén eszembe se jutnak a csajok.... Annyi a meló, meg amit tanulnom kell. Persze a lakás fut, és nem is főztem még... De jó újra dolgozni, emberekkel lenni. Szorítok. És a beszoktatás... Szomorú dolog. De állítólag az én lányom már nem sír. Csak reggel. :)

    VálaszTörlés
  2. ... és szeme! :) Élvezni fogja és te is! Kicsit közben mexakadhat a szíved, jól van.

    VálaszTörlés